Elemzés

Híradóelemzés –2014 III. negyedév

A Nézőpont Intézet elemzésében hat csatorna (TV2, RTL Klub, M1, Duna Televízió, HírTV, ATV esti híradóit vizsgálta 2014 harmadik negyedévében. A harmadik negyedéves elemzésünk felöleli az önkormányzati választási időszak szeptember végéig tartó részét, így képet kaphatunk a kampány addigi dinamikájáról.

• A harmadik negyedévben összesen 11 973 tudósítás hangzott el az elemzett híradókban, amely magasabb, mint az előző negyedévben mért 11 519 darab. Az összes tudósításon belül a magyar vonatkozású politikai hírek aránya 34,7 százalék volt, ami 4159 beszámolót jelent.

• A politikai hírek aránya a nyári hónapokban alacsonyabb volt: júliusban e mutató 32,3, augusztusban pedig 31,4 százalék volt, de a parlamenti ülésszak kezdete és az önkormányzati választási kampány következtében szeptemberben e mutató már 40,4 százalék volt.

• A negyedév során a politikai hírek aránya az M1 műsorában volt a legmagasabb, 48,9 százalék, míg a legalacsonyabb, a TV2 híradójában volt 11,9 százalékkal.

• Az RTL Klub kivételével minden csatornán csökkent a politikai hírek aránya augusztusban júliushoz képest. A csatorna kapcsán érdemes megjegyezni, hogy műsorában júniustól, vagyis a reklámadó bevezetésétől kezdve folyamatosan és jelentősen emelkedett a politikai hírek
aránya hónapról-hónapra.

• A harmadik negyedévben a megjelenő politikai tudósítások legnagyobb részét a gazdaságpolitikai tudósítások tették ki (23,8 százalék), szemben az előző negyedévvel, amelyet – a két választási kampány okán – a pártpolitikai hírek jellemezték. Ahogy elindult az
önkormányzati választási időszak a pártpolitikai hírek aránya is emelkedni kezdett. A harmadik meghatározó kategória a szakpolitikai hírek csoportja volt, amelynek aránya 16,9 százalék volt.

• A helyi kampányok a híradókba is begyűrűztek, hiszen míg a második negyedévben a helyi ügyek témacsoportja az összes politikai hír 6 százalékát tették ki, addig a vizsgált időszakban ez az arány 9,6 százalék volt. Ez az emelkedés azonban nem csak a kampányidőszaknak
köszönhető, a hírműsorokban már júliusban és augusztusban is magasabb volt az önkormányzati hírek aránya, mint a korábbi hónapokban.

(tovább…)

TOVÁBB
Elemzés

Négy toposz az önkormányzati választás eredményeinek értelmezésében

Az önkormányzati választás eredményeinek értelmezése kapcsán elemzésünkben ezúttal négy „toposzt” vizsgáltunk: a kormánypárti győzelem mértékét, a Jobbik helyzetét, a pártok vidéki támogatottságának alakulását, valamint az LMP szereplését.

Az önkormányzati választás abszolút győztese a Fidesz-KDNP. Az országos szintű kormánypárti siker arányaiban megyei szinten, tehát közvetlenül a községekben és a nem megyei jogú városokban leadott megyei listás szavazatok alapján a legszembetűnőbb. A kormánypárti törzstábor egyben tartását és sikeres mozgósítását jelzi, hogy a pártszövetség minden megyében, a községekben és a nem megyei jogú városokban leadott megyei listás szavazatokat nézve, arányaiban jobb százalékos eredményt ért el, mint a tavaszi országgyűlési választáson, azonos bázison, a parlamenti listás voksokkal számolva. A várakozásokat az is felülmúlta, hogy a Fidesz-KDNP végül valamennyi megyei közgyűlésben önállóan megszerezve az abszolút többséget, helyi koalíciós alkudozások nélkül tud majd döntéseket hozni. A fővárosi közgyűlésben megnyert 20 mandátum besöprése szintén meghaladta az előzetes prognózisokat.

A Jobbikot ezzel szemben nehezen lehetne a választás győztesének vagy a kormányoldal valódi „kihívójának” tekinteni. Budapesten, az országos politika színterén például továbbra sem erős a párt. A Jobbik megyei szinten, tehát a községi és a nem megyei jogú városi megyei listás szavazatokat nézve látszólag valóban a második erőnek mondhatja magát a pártversenyben, ám a képet árnyalja, hogy a baloldali erőkre leadott szavazatokat összeadva ezen a bázison már nem mindenhol lenne meg a párt második helye. A Jobbik emellett ezúttal sem a kormánypártokkal versenyzett, hanem továbbra is a baloldali erőkkel, és egyértelműen profitált is a baloldal gyengeségéből. A Jobbik baloldalhoz viszonyított országos szereplését tovább árnyalja, hogy a megyei listás voksokat arányaiban nézve, a községekben és a nem megyei jogú városokban leadott listás szavazatokkal számolva, tizennyolc megyében rosszabb százalékos eredményt ért el a párt, mint az áprilisi országgyűlési választáson, azonos bázison. Azaz a Jobbik ezen a szinten arányaiban szinte mindenhol visszaesett tavaszhoz képest.

Az önkormányzati választás a baloldali dominanciaharcokra is kihatással lehet. A községek és a nem megyei jogú városok szintjén az MSZP jól láthatóan dupla olyan erős, mint a DK, a szocialista párt ezáltal vidéki szinten stabilizálta első helyét a baloldalon, míg az Együtt-PM gyakorlatilag Budapesten kívül nincs jelen. Az újabban alakult baloldali pártok nem voltak képesek áttörést elérni vidéken a szocialistákkal szemben, nem rendelkeznek érdemi bázissal a kisebb településeken.

Az önkormányzati választás kapcsán az LMP szereplését is megvizsgáltuk. Az LMP több, mint 6 ezer megyei listás szavazattal előzte az Együtt-PM szövetséget annak ellenére, hogy fele annyi megyében állítottak megyei listát (mindössze 5 megyében, szemben az Együtt-PM 11 megyei listájával). Ez is azt mutatja, hogy az önkormányzati választás fő vesztese nem az LMP, hanem az Együtt-PM lett, miként ezt előre jeleztük.

A teljes elemzést innen lehet letölteni. 

TOVÁBB
Elemzés

Gyorselemzés az önkormányzati választásról

Az előzetes várakozásoknak megfelelően elmaradt a polgármester-váltó hangulat az idei önkormányzati választáson. A kormánypártok lényegében minden fronton, a fővárostól egészen a kisebb településekig stabilizálták helyi pozícióikat. A Fidesz-KDNP jelöltjei így a tavaszi parlamenti és európai parlamenti választás után a helyi önkormányzatokban is stabil, erős felhatalmazást szereztek. A kormánypárti jelöltek jó eredményei nem kizárólag a két sikeres tavaszi választásnak vagy épp az ellenzék gyengeségének tudhatók be, hiszen a településeket és a megyéket eddig is túlnyomórészt kormánypártiak vezették, a választók így az ő munkájukról is döntöttek.

A mozgósítási versenyt szintén a kormánypártok nyerték. Jól látszik ugyanis, hogy a széttagolt, egymással is veszekedő, súlyos öndefiníciós problémákkal küzdő baloldali erők most sem voltak képesek felhajtó erőt hozni a kampányba, támogatóik választási aktivitása alacsony volt. A baloldal az önkormányzati kampányt is rosszul menedzselte, hiányzott az egyértelmű stratégia, nem utolsó sorban pedig a hiteles baloldali jelöltek. Szembetűnő, hogy még Budapesten, de több vidéki „szimbolikus csatatéren”, így például Miskolcon sem tudtak triumfálni. Ennél is fontosabb, hogy a baloldali erők egyes vidéki térségekben, ezáltal számos megyei közgyűlésben is egyértelműen elveszítették a második helyért vívott versenyt a Jobbikkal szemben.

A helyi pozíciók elvesztése komoly kihívást jelenthet a baloldalnak a 2018-as parlamenti választásra való felkészülésben is. A baloldal számára jelenleg már nem válságuk kezelése, hanem a teljes összeomlás elkerülése a tét. Ha az újabb súlyos választási vereségnek most sem lesznek következményei a baloldal önképére, személyi és szervezeti viszonyaira, tovább erodálódhat választásról-választásra egyre látványosabban fogyatkozó, szűkülő szavazótáboruk.

TOVÁBB