A 2010-es választáson a Fidesz-KDNP kivételes, egyértelmű felhatalmazást kapott a választóktól, ezért célszerű félidőben mérleget vonni, mire is használta kétharmados többségét a kormányzó pártszövetség. A kétharmad komoly lehetőség és egyben felelősség a kormányoldal számára, hogy az elmúlt huszonkét év rendszerszintű problémáit hatékonyan orvosolja. A Nézőpont Intézet véleménye szerint az Alaptörvény és a sarkalatos törvények következetes végrehajtása esetén a jövőben az állami működés stabilabb alapokon nyugodhat, az állampolgárok pedig az eddiginél erősebb jogvédelmet élvezhetnek. Bár a tempó és a sietség néhány esetben veszélyeztette a törvényhozás kiszámíthatóságát, az ésszerű és tárgyilagos kritikák megfontolásán keresztül a jogos észrevételekre megnyugtató választok születhetnek. A kormányzati akaratot blokkolni képes ellenzék hiányában egyedül az Európai Unió jelentett korlátot a kétharmados többség számára, és bírta több esetben döntése megváltoztatására a kormányt.

Számos kritika érte a hazai és nemzetközi nyilvánosság részéről az Alaptörvényhez kapcsolódó sarkalatos törvények „összképét”, viszont a törvények részletes tartalmából kiindulva a kritikák túlnyomó része nem igazolható. A kifogások középpontjában pedig a legtöbb esetben a személyi változások álltak. A jövőben az állami működés során jó eséllyel kevesebb konfliktushelyzet alakulhat ki, a korábbi félelmekkel szemben pedig a Fidesz nem „forgatta fel” alapjaiban az állami intézmények közti alkotmányos egyensúlyt.

Az átalakítások megítélése ugyanakkor végső soron a választókon múlik, a 2014-es szavazás pedig jórészt éppen arról szólhat majd, hogy a társadalom legitimálja-e az állami intézményrendszeren belüli átalakításokat. Amennyiben az állampolgárok a hétköznapokban egy eddiginél jobban szervezett, hatékonyabb állami működéssel találkoznak, a választók bizalmának megtartása mellett háttérbe kerülhet az átalakítások hatalompolitikai célzatát hangsúlyozó érvelés. Amennyiben viszont az átalakítás fő céljai nem valósulnak meg a gyakorlatban, a választók könnyen protest-szavazatot adhatnak le a „hatalommal való visszaélés” vélelme miatt.

A teljes elemzés innen tölthető le.

In the 2010 parliamentary elections Fidesz-KDNP were granted exceptional and clear authorization by the voters and, therefore, halfway through their mandate it is useful to review how the governing party alliance has applied their two-thirds majority. The two-thirds majority provides a serious opportunity and responsibility for the governing parties to find an effective remedy to the systemic problems of the past twenty-two years. According to Nézőpont Intézet, if the Fundamental Law and the cardinal Acts are implemented consistently, in the future the State may function on a more stable foundation and citizens may enjoy more robust legal protection. Although the pace and urgency imposed some risks on the predictability of legislation, by giving consideration to reasonable and objective criticism, reassuring answers can be adopted to justified criticisms. Without an opposition capable of blocking the Government’s intentions, only the European Union has formed a barrier to the two-thirds majority and managed to persuade the Government to alter some of its decisions.

The Hungarian and international public repeatedly expressed criticism of the ‘overall image’ of the cardinal Acts associated with the Fundamental Law, though the majority of that criticism is unjustified when the detailed contents of the acts are examined. Most of the criticism was aimed at the changes in personnel. There is a good chance that in the future there will be fewer conflicts in the operation of the State and, in contrast to earlier fears, Fidesz has not “radically destroyed” the constitutional balance in the public institutions.

Nonetheless, it is up to the voters to pronounce judgement on the changes, and the parliamentary elections in 2014 may reveal whether society legitimises the restructuring of the public institutions. If citizens meet a better organised and more effective operation of the State in their everyday lives, voter confidence can be retained and the arguments that structural changes were made for political purposes and to gain power may be pushed into the background. However, if the main objectives of restructuring are not achieved in practice, voters may easily decide to cast protest votes in fear of ‘abuse of power’.

The analysis available for download here.

Áder János beszédében igyekezett rácáfolni azokra az előzetes várakozásokra, miszerint ő pártkatona elnök lesz. Államfőhöz méltó, egy elnöki beszéd elvárásinak megfelelő, konszenzusteremtő szónoklatot hallhattunk, amellyel Áder János azt mutatta be, hogyan kívánja az egész nemzetet képviselni. Az önvizsgálat, az egymás iránti tisztelet, a sokféleség megőrzésének hangsúlyozása mind azt mutatta, hogy Áder János helyesen mérte fel a pozíció súlyát és a nemzet egészének érdekét kívánja megjeleníteni tevékenysége során. A visszafogott politikusnak tartott Áder Jánostól talán többen szürkébb beszédre számítottak, ám egy karakteres államfőt hallhattunk.

Sólyom Lászlótól, Schmitt Páltól elérően nem hirdetett programot, nem fogalmazott meg saját tematikát, ami nem baj, hiszen az elnöki program teljesülésének megvannak a korlátai, ahogy azt az elődök esetében láthattuk is. Áder János mindenkihez szólni kívánt, egyenként kiemelve társadalmi csoportokat. A számos idézet a példaképektől és az elődöktől is azt hivatott demonstrálni, hogy a megválasztott államfő integráló szereplő kíván lenni. A feladat komolyságának, a kihívás nagyságának érzékeltetése pedig jelzi, hogy a legfontosabb feladata az új államfőnek helyreállítani a tisztség iránti bizalmat, visszaállítani az intézmény tekintélyét. Beszéde jó út lehet e felé.

Áder János személyében ugyan a kormánytöbbséghez lojális elnök költözik a Sándor-palotában, aki a magyar érdek és érték szószólója kíván lenni saját szavai szerint és aki elkötelezett az Alaptörvény iránt, ám azt is elmondta, jogait és kötelezettségeit érvényesíteni fogja. Ismét jogász végzettségű elnököt választott a parlament Schmitt Pál után, aki nem volt az, és jogvégzett emberként Áder János szakmai hitelét is kockáztatná, ha nem járna el körültekintően például a törvények vizsgálatakor. Emellett hangsúlyozta, hogy minden parlamenti párt felelősséggel rendelkezik az ország iránt. A beszéd  üzenete tehát úgy értelmezhető, nem pártpolitikus mivolta határozza majd meg elnökségét, hanem a tettei.

közvélemény-kutatás a Heti Válasz megbízásából

A rendszerváltás óta egyetlen kormány esetében sem fordult elő olyan eset, hogy a parlamenti többség a ciklus félidején túl is meg tudta tartani előnyét politikai ellenfeleivel szemben. A gazdasági világválságban súlyos hagyatékkal induló második Orbán-kormány példanélküli sikerét annak köszönheti, hogy míg a Fidesz-KDNP a politikai erőtér centrumában helyezkedik el, addig egyetlen ellenzéki párt sem tudta táborát a legtöbb társadalmi csoportba ágyazni.

A parlamenti pártok szimpatizánsainak korcsoportok szerinti vizsgálata is azt bizonyítja, hogy a kormánypártok sikeresen képviselhetik a középosztály és a nyugdíjasok meghirdetett szövetségét – derült ki a Nézőpont Intézet 2012. február 16. és március 5. között, 2000 fő személyes megkeresésén alapuló, a magyarországi felnőtt lakosságot kor, nem, iskolai végzettség és lakóhely szerint reprezentatív kutatásából. Míg a Fidesz-KDNP táborának korcsoportok szerinti megoszlása megfeleltethető a teljes felnőtt magyar lakosság karakterének, addig a Magyar Szocialista Párttal szimpatizálók körében a hatvan évnél idősebbek (41 százalék), a Jobbik esetében pedig a negyven évnél fiatalabbak reprezentáltak erősen felül (49 százalék).

Településtípusok szerint is érvényesül a Fidesz-tábor „középre húzása”, hiszen 19-19 százalékuk él Budapesten, illetve valamelyik megyei jogú városban, 26 százalékuk egyéb városban, 36 százalékuk pedig községekben. Az ellenéki pártokra kevésbé jellemző a kiegyensúlyozottság, hiszen az MSZP és az LMP szimpatizánsainak karaktere inkább urbánus (a szocialista tábor 18 százaléka, a Lehet Más a Politika szimpatizánsainak pedig 33 százaléka fővárosi, 27-19 százalékuk pedig megyei jogú városban lakó). A Jobbikkal szimpatizálók 70 százaléka ezzel szemben inkább kisvárosban, vagy községben élő.

Szembetűnő, hogy ha gazdasági aktivitás szerint is megvizsgáljuk a parlamenti pártok szavazótáborait, akkor a Fidesz-KDNP esetében körvonalazódik a gazdasági világválság kormányzati megoldásában egyaránt érdekeltek, munkavállalók, munkanélküliek és egyéb inaktívak (pl. nyugdíjasok, diákok, GYES-en, GYED-en lévő szülők) összefogása is. A kormánypártokat támogatók 57 százaléka dolgozik, 4 százaléka munkanélküli, 39 százaléka pedig az egyéb inaktívak közé sorolható. A Magyar Szocialista Párt táborában a munkások aránya jelentősen alulmarad az átlagtól, amivel párhuzamosan a „nyugdíjas rétegpárt” képe erősödik a baloldal esetében. A Jobbik szimpatizánsai körében háromszor nagyobb a munkanélküliek aránya, mint a korábbi és jelenlegi kormánypártok esetében (12 százalék). További érdekes karaktert mutat, hogy a Fidesz-KDNP gazdaságilag aktív szimpatizánsainak fele polgári (47 százalék vezető, vagy alkalmazott beosztású munkavállaló), míg a többi párt esetében 60-62 százalékkal a fizikai munkások többsége felé billen a mérleg.

Az egyes parlamenti pártok szimpatizánsainak médiafogyasztási szokásait vizsgálva kiemelhető, hogy átlagosan leginkább a televíziót, majd az újságokat tartják fontos információforrásnak, előbbieknél kevésbé pedig a rádiót és az internetet. A vizsgált kép azonban szintén hordoz érdekes részleteket: a Jobbikkal szimpatizálók a televíziót, a szocialista tábor az internetet, az LMP-t támogatók pedig a rádiót és az újságokat tartják kevésbé fontos információforrásnak. Tanulságos továbbá a különböző pártok szimpatizánsainak Facebook-használati szokásai közötti különbségek is. Míg az MSZP és a Fidesz táborának 51-55 százaléka tagja a közösségi portálnak, addig az LMP és a Jobbik támogatóinak 61-63 százaléka. A Facebook-ot használó szimpatizánsok közül a kormánypártok táborának harmada, az MSZP-jének 42 százaléka, a Jobbikénak 46 százaléka, az LMP-jének pedig 55 százaléka látogatja az oldalt napi rendszerességgel (rendre 34-41-34-21 százalék pedig hetente többször).

A kutatás innen tölthető le.

A kutatásról

Az adatfelvétel 2012. február 16. és március 5. között készült, 2000 fő véletlenszerű kiválasztásával, a magyarországi felnőtt lakosságot kor, nem, iskolai végzettség és lakóhely szerint reprezentáló mintán. Az adatfelvétel módszere: személyes, kérdőíves lekérdezés (CAPI). Az adatok hibahatára a mintanagyságtól függően +/- 2,2 százalék körüli.