Az országértékelő beszédben – ami erősen túlmisztifikált műfaj – Orbán Viktor egy menetrendet adott a ciklus végéig, évekre lebontva vázolta, hogy mit terveznek – jelszavak szintjén (megújulás, elrugaszkodás, emelkedés, gyarapodás). Ezzel próbált értelmet adni a várható átalakításoknak, az erőfeszítéseknek. Valamint igyekezett ellenpontozni az elmúlt nyolc év reformterveit, hiszen már tart az értelmezési vita arról, hogy az induló strukturális átalakítások reformot vagy megszorítást jelentenek. Fontos, hogy korántsem nyilatkozott pozitívan a jelenlegi helyzetről, hanem a még meglévő veszélyekre figyelmeztetett (világválság). Azaz ahogy szokta, egy tágabb kontextusba helyezte a hazai folyamatokat, alátámasztva a döntések szükségességét. Ám közben mindig felvillantotta a siker, az „újjászületés” lehetőségét. A reformok mellett az alkotmányozásról is szót ejtett, jelezve, hogy a megújulás szimbóluma az új alkotmány. Ennek kapcsán igyekezett magyarázattal szolgálni arra, miért is van szükség új alaptörvényre. A kormányfő érvei nem újak: megismételte, az átmeneti alkotmány egy kényszerű politikai kompromisszum eredménye. Retorikailag új elem, hogy szerinte nincs meg a mostani alkotmányban a „nemzet szelleme”, nem épül ’56-ra. Ez nyilván arra utal, hogy egy preambulum történeti legitimációs funkciót kell, hogy betöltsön, utaljon a történelmi előzményekre, miközben elhatárolódást fejez ki a korábbi rendszertől, és jövőképet ad.
A beszédben épített a hozzá érkező állampolgári kérdésekre (ami ugyancsak nem újdonság), ezzel életszerűvé tette a megoldandó problémákat, az idézetek jól érzékeltethették az emberek számára a mindennapi félelmeket. Orbán úgy fogalmazott a munkanélküliség nem egy adat, ezzel üzent az MSZP-nek. Tartalmilag a beszéd fő üzenete az volt, hogy mindenkinek dolgoznia kell, aki munkaképes, ezzel utalt a munkanélküli segélyezés rendszerének átalakítására. A gazdaságra vonatkozóan ismét elhangzott általánosságban az államadósság-csökkentés fontossága, de a beszédnek nem is az volt a funkciója, hogy konkrét intézkedéseket ismertessen, ez téves várakozás lett volna. Többet a parlamenti beszédtől várhatunk, ahol reagálnia is kell a kormányfőnek az ellenzék kritikáira.
Szomszéd Orsolya – FN.hu, Napi Gazdaság, 2011. február 7.
