Gyurcsány Ferenc a legfontosabb kérdést, hogy az MSZP megújításához pártszakadásra vagy „csak” újjászervezésre van-e szükség, kitolta 2012-re. A volt kormányfő hosszú, túlontúl részletes beszédében kevesebbet foglalkozott pártjával, nem tisztázta pontosan saját viszonyát a szocialistákkal. Ellenben annál többet foglalkozott Orbán Viktorral: ezzel egyrészt önmagát igyekezett felemelni a miniszterelnök „szintjére” – bebizonyítva, hogy van alternatíva –, másrészről konkrétan ellenfele személyét igyekezett „démonizálni”. Az is ellentmondásos volt a beszédben, hogy míg jóformán konkrét „balos” gazdasági cselekvési tervet vázolt, nem társított hozzá önmaga számára olyan pozíciót, amelyből ezt képviselni lehetne.
Valódi újdonságot azonban a kormányzásról sem mondott, hiszen annak tételezését, hogy „ki kell építeni Orbán Viktor rendszerének ellenzékét”, már korábban is kifejtette. Ahogy azt is többször elmondta már, hogy ehhez a szociáldemokratákon, a liberálisokon és a konzervatívokon átívelő „antifasiszta frontra” van szükség. És Gyurcsány bár némi önkritikát gyakorolt, nem állta meg, hogy ne kritizálja az MSZP-s pártpénztárnokok világát, pártjának „morális és erkölcsi romlását”. Pedig 2006-ban még azt ígérte, hogy „soha nem fogja bántani a magyar baloldalt”. A szocialistákon belüli hatalmi harc tehát várhatóan tovább fog folytatódni.
Szánthó Miklós – Független Hírügynökség, 2010. február 21.
