A magyar médiaszabályozással kapcsolatban az Európai Parlament és az Európai Bizottság számára két, egymástól gyökeresen eltérő jellegű eszköz áll rendelkezésre. Míg ugyanis az EP „csak” politikai nyomásgyakorlásra képes, addig az Európai Bizottságnak már jóval szélesebb eljárási jogköre van, melybe természetesen számos politikai szempont vegyülhet.
Az eljárást az EU működéséről szóló szerződés pontosan meghatározza: erre kizárólag a szerződés – lényegében a közösségi jog valamely eleme – megszegése esetén van lehetőség. Így a Bizottság ún. „kötelezettségszegési eljárás” keretében vizsgálhatja, hogy a magyar törvények az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvbe, a letelepedés vagy a szolgáltatások szabad áramlásának alapelvébe, esetleg az Alapjogi Charta előírásaiba ütköznek-e. A leglényegesebb azonban a hivatalos eljárás előtt az informális szakasz. Ennek során – ahogy most is – a Bizottság tájékoztatást kér az adott ügyben a tagállamtól, és az érdemben reagálhat. Neelie Kroes médiaügyi biztos és a magyar kormánytagok elmúlt időszakban tett megállapításai alapján pedig feltételezhető, hogy már ebben a szakaszban rendeződhet a probléma. A biztos által felhozott kifogások közül ugyanis „komolyabb fejtörést” csak a származási ország elvével kapcsolatos probléma okozhat. Az, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye alól kikerülnek-e a lekérhető médiaszolgáltatások, vagy hogy lazítanak-e a korábbi szabályozásnál amúgy enyhébb regisztrációs kötelezettségen, nem érintik a törvény lényegi elemeit. A felmerült problémák pedig technikai értelemben – ahogy arra a kormány ígéretet is tett – törvényalkotás által hamar orvosolhatóak.
Így összességében az állapítható meg, hogy közösségi jogi szempontból a vitának „nagyobb a füstje, mint a lángja”. Ha a Bizottság a kabinet válaszlevele után „csak” a fent említett pontokban kér módosítást, az bizonyíték lehet a kormány számára, hogy érdemi gond nincs a törvénnyel, az ellenzék pedig a továbbiakban legfeljebb az Alkotmánybíróság eljárásában „bízhat”.
Mindazonáltal ha a Bizottság megállapításainak az informális vagy a hivatalos szakaszban egy tagállam nem tesz eleget, az az Európai Bírósághoz fordulhat, mely végső esetben bírságot is kiszabhat. A legradikálisabb politikai eszköz fentieken túl az lenne, ha az Európai Tanács megállapítaná, hogy Magyarország megszegi az EU alapvető értékeit – azonban vélelmezhetően sem ilyesmire, sem bírósági szakba jutásra nem kell számítani a médiatörvény ügyével kapcsolatban. A fentiekben említett uniós szervektől élesen el kell választani az Európa Tanácsot, melynek szerdai vitanapján téma volt a „magyar kérdés” – azonban a szervezet Parlamenti Közgyűlésének nincs valós szankcionálási eszköze.
Szánthó Miklós, MTI, 2011. január 26.
