2012.02.7. |
Aktuális | Nézőpont Intézet |
elemzés
Az évértékelő beszédben középre pozícionálta saját, és a kormánypárt szerepét Orbán Viktor. A miniszterelnök egyértelművé tette, hogy a baloldali ellenzékkel, valamint a radikális jobboldallal szemben az egyetlen kompromisszumokra és küzdelemre is képes, integráló tényező továbbra is a centrális erőtérben kormányzó Fidesz. A kormány a középosztály és a nyugdíjasok meghirdetett szövetségével a saját tartós társadalmi támogatottságát építheti fel. A középre húzást támasztja alá a munkavállaló, vállalkozó, felelős polgári középosztály origóba állítása, ugyanakkor a társadalmi integrációt célozza a leszakadók, valamint a nyugdíjasok megemlítése, illetőleg bevonása „a középosztályi életbe”. Az önállóság, a függetlenség és a szabadság mellett a felelősség kérdése szembetűnően sok alkalommal köszönt vissza a beszéd során, mind a munkából élők, mind a felsőoktatási hallgatók egyéni felelőssége kapcsán.
A beszéd jól felépített, határozott hangvételű volt, és egyszerre szólt, elkerülve a többszólamúság kockázatát, a külföldi befektetőknek, nemzetközi partnereknek és a magyar választópolgároknak. Fontos legitimáló tényezőként támaszkodott a miniszterelnök a kormány munkája mellett kiálló százezres békemenetre.
A kormányváltás előtti időszak nehéz örökségének ismertetésén túl az évértékelés egyúttal iránykijelöléssel is együtt járt. A január elsején hatályba lépő Alaptörvény egyes értékei (a fegyelmezett költségvetési és államadósság-szabályok), valamint az új tehermegosztási rendszer hangsúlyosan ellenpontozni kívánta a beszédben a korábbi évek kormányzati gyakorlatát. A miniszterelnök ebben a két tényezőben látja azt a stabil, új alapot, amelyre a kormányzati politika a jövőben építhető. Fontos megjegyezni, hogy a kormányfő határozottan cáfolta az elmúlt hetek több „városi legendáját”, így az arányos adózás eltörlését vagy az államcsőd lehetőségét.
A miniszterelnök a korábbi beszédeihez hasonlóan elismerte ugyan, hogy a jövőben is kell majd áldozatokat hozni, az ország előtt álló munka pedig egyáltalán nem lesz könnyű, azonban azt is jelezte, hogy az ésszerű kompromisszumuk mellett az ország továbbra is a saját útját járja; az eddig elért eredményekből pedig lehetőség szerint nemzetközi nyomásra sem kíván engedni.
2011.11.29. |
Aktuális | Nézőpont Intézet |
elemzés
A választási rendszer kormánypárt által tervezett átalakítása továbbra is lehetővé teszi a mindenkor hivatalban lévő kormányok erős, stabil kormányokkal történő leváltását, hiszen bármely, megfelelő társadalmi támogatottsággal rendelkező párt számra adott a lehetőség a stabil kormánytöbbség megszerzésére. Bár a javaslat még messze nem tekinthető véglegesnek, tartalmában jelenleg is teljesíti a demokratikus követelményeket.
A választási rendszer rendkívül fontos tényezője a demokratikus jogállam működésének, ezért fontos, hogy az átalakításra vonatkozó szakmai álláspontokat körültekintően alakítsuk ki. A korábbi választási eredmények tervezett rendszerre történő egyoldalú rávetítése nem célravezető, a visszamenőleges választási modellszámítás során ugyanis az új rendszer pártrendszerre gyakorolt lehetséges hatásait is figyelembe kell venni. Nem ismerjük továbbá a 2014-es választási erőviszonyokat, ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy konkrétan melyik pártnak kedvezne a tervezet.
Véleményünk szerint a választójogi reform iránya ésszerű, hiszen a kivételes válsághelyzet kezeléséhez nélkülözhetetlen, stabil kormánytöbbséget eredményez. Bár a törvénytervezetet még számos ponton szükséges pontosítani, ez sok esetben a később napirendre kerülő eljárási törvényben is megoldható. Nem tartjuk azonban általános érvénnyel nehezítésnek az ajánlószelvények számának emelését, és a javaslatról egyáltalán nem gondoljuk azt, hogy feltétlenül kispárt-ellenes lenne.
2011.11.14. |
Aktuális | Nézőpont Intézet |
elemzés
Paktumot sejt 60 százalék
A válaszadók 60 százaléka szerint valódi szakításról aligha lehet beszélni az MSZP és a Demokratikus Koalíció esetében, a két utódpárt viszonyában inkább háttéralku sejthető. Érdekes az is, hogy a baloldali szavazóbázisra építő pártok esetében a reménykedés is közrejátszhat az MSZP-DK viszony megítélésében: a Jobbik és a Demokratikus Koalíció szimpatizánsainak 74-74 százaléka, a Magyar Szocialista Párt és a Lehet Más a Politika táborainak pedig 66, illetve 54 százaléka vél felfedezni titkos megállapodást a háttérben.
Az elválás egyértelmű vesztese az MSZP, hiszen támogatottsága a Nézőpont Intézet 2011. november 7-10. között, a pártszakadás után készített közvélemény-kutatásában 10 százalék (októberben 17 százalék volt). A megmaradt szocialista tábor 59 százaléka bevallása szerint a következő választáson Gyurcsány Ferenc pártjára szavazhat. A morzsolódó baloldali táborból Gyurcsány már az első napokban 2 százalékot szakítani tudott, ami rövidtávon sikerként értelmezhető, azonban szimpatizánsainak nagy része egyelőre láthatóan kivár. A volt miniszterelnök híveinek bizonytalanságát jelezheti az is, hogy az aktív szavazók körében az MSZP támogatottsága 24-ről 13 százalékra csökkent, miközben a Demokratikus Koalíció mindössze 3 százalékot vonzott magához.
2011.10.18. |
Aktuális | Nézőpont Intézet |
elemzés
Összefoglaló
A kelet- és kelet-közép-európai uniós tagállamok közül Lengyelország nyújt leginkább pozitív példát az egykori kommunista funkcionáriusok számára megállapított nyugdíjak utólagos csökkentésére.
Lengyelországban a Polgári Platform (PO) vezette kabinet regnálása alatt, 2008 végén fogadta el a törvényhozás azt a változtatást, amelynek értelmében megváltozott az egykori funkcionáriusok nyugdíjának számítási módja, és a nyugdíjak értéke ennek következtében kevesebb, mint a felére csökkent. A módosítás az államvédelmi hatóságoknál és a politikai rendőrségnél 1944 júliusa és 1990 júliusa között dolgozó személyeket érinti, számszerűen jelenleg körülbelül 40 ezer főt. Az alkotmánybíróság döntése nyomán nem vonatkozik a változtatás az 1981-es hadiállapot bevezetéséért felelős Nemzeti Megmentési Tanács (WRON) egykori tagjaira.
Csehországban az egykori állambiztonsági alkalmazottak 400 eurós átlagos nyugdíja nem tér el a többi polgárétól. Ennek ellenére 2011 elején olyan törvényjavaslatban állapodtak meg a prágai kormánykoalíció pártjai, amely a volt vezető funkcionáriusok nyugdíjának csökkentését, illetve a kommunista rezsimmel szemben ellenálló, alacsony nyugdíjjal rendelkezők jövedelmének kiegészítését irányozta elő. A szenátus által nyáron jóváhagyott törvényjavaslat azonban már végül csupán az antikommunista ellenállók megjutalmazásáról és nyugdíjuk kiegészítéséről szólt.
Szlovákia csupán annyit változtatott, hogy megtagadta a korkedvezményes nyugdíj jogát az állambiztonsági szolgálatok volt tagjaitól.
Románia és Bulgária esetében a nyugdíjak korrekciójára vonatkozó kezdeményezések ellenére eddig nem sikerült keresztülvinni hasonló intézkedéseket.
2011.08.8. |
Aktuális | Nézőpont Intézet |
elemzés
Összefoglaló
Az ellensúly szerepből együttműködővé váló Göncz, a támogató, majd semleges szerepben feltűnő Mádl, és az autonóm, olykor konfrontatív államfőként működő Sólyom után Schmitt Pállal ismét a kormánnyal szorosan együttműködő, ám egyelőre szerepét kereső elnök dolgozik a Sándor-palotában. Egy éve tölti be a köztársasági elnöki posztot Schmitt Pál, akit a Fidesz-KDNP jelöltjeként választott meg tavaly az Országgyűlés kétharmados többsége.
A rendszerváltást követően megválasztott negyedik köztársasági elnöknek nehéz feladata van, mert a kétharmados többséggel rendelkező, politikusként általa is támogatott kormány mellett kell ellátnia az államfői feladatokat. Ennek a szerepnek nincs igazi elő- vagy példaképe, ahogy a demokratikusan megválasztott, világos felhatalmazású egységes kétharmadnak sincs. Az alábbiakban Schmitt Pál első, szerepkereső hivatali évét Göncz Árpád második, a Horn-kormányt támogató időszakához hasonlítjuk.
Vizsgálatunk során három hasonlóságot és egy fontos különbséget találtunk a két államfő között. A második ciklusát megkezdő Göncz Árpád és Schmitt Pál megválasztása, karrierútja és kormányhoz való viszonya (vétók, politikai autonómia hiánya) nagyon hasonló: az államfő politikai, közjogi aktivitása a rendelkezésére álló eszközök használatát tekintve újra minimális. Ugyanakkor alapvető különbség, hogy a fáradhatatlan Schmitt – Gönczcel, az 1995-re már tapasztalt államfővel szemben – nem tudta még kialakítani világos szerepét. Ugyan Schmitt és második ciklusában Göncz is elsősorban protokolláris-formális funkciót töltött be, különbség azonban, hogy Göncz sokkal aktívabb külpolitikai szereplőként jelent meg a nyilvánosságban.
Beszédes, hogy ugyan megválasztása utáni „programbeszédében” kijelölt a számára fontos témákat (a magyar nyelv védelme, sport és egészséges életmód népszerűsítése, tanulás ügyének elősegítése), s országjárása során igyekezett ezekre mindig felhívni a figyelmet, ugyanakkor egyik témában sem exponálta magát hangsúlyosan.
2011.07.1. |
Aktuális | Nézőpont Intézet |
elemzés
Összefoglaló
Várhatóan mindent megtesz majd a „hat nagy” tagállam közé sorolt Lengyelország, hogy július 1-jén kezdődő uniós elnöksége során az egész európai közösség előtt demonstrálja a méretéből és gazdasági súlyából eredő érdekérvényesítő képességét. Az Európa második leginkább unióbarát lakosságát maga mögött tudó varsói kormány „optimista” elnökséget ígér, ugyanakkor a lengyel ambíciók több konfrontáció lehetőségét is előrevetítik az elkövetkező hat hónapra. Az optimista elnökség képét ráadásul beárnyékolja, hogy a magyar kormány kétharmados felhatalmazásának köszönhető stabil háttér nem áll Varsó rendelkezésére, tekintettel az októberben esedékes, vagyis a lengyel elnökséget szinte kettévágó parlamenti választásokra.
Varsó a weimari háromszög elnevezésű együttműködés révén az uniós intézményrendszernél informálisabb csatornákon keresztül is folytathat stratégiai egyeztetést a két legbefolyásosabb tagállammal, Németországgal és Franciaországgal. Ennek ellenére számítania lehet arra, hogy éppen a nagy régi tagállamokkal kerül majd konfliktusba olyan alapvető kérdések miatt, mint a 2014-2020-as hétéves költségvetés kérdése, a klímapolitikai vállalások vagy a „Keleti partnerség” súlypontjának problémája.
2011.06.27. |
Aktuális | Nézőpont Intézet |
elemzés
Összefoglaló
Az elmúlt nyolc évben a baloldal által jelölt alkotmánybírók több alkalommal különvéleménnyel jelezték kifogásaikat kiemelt politikai ügyekben született, a baloldal számára kedvezőtlen alkotmánybírósági határozatokban. Ezzel szemben a jobboldal által jelölt alkotmánybírák ezekben az ügyekben soha nem jelezték külön a jobboldal irányába „hálájukat” – ez derül ki a 2002 és 2010 közötti alkotmánybírósági határozatok vizsgálatából.
Vizsgálatunkat az elmúlt nyolc év baloldali-liberális kormányai célkitűzései szempontjából fontos, a nyilvánosságban nagy visszhangot kapott jogszabályok alkotmánybírósági határozatait áttekintve folytattuk le. Ennek során azt vizsgáltuk, hogy a tárgyidőszakban
- az egyes alkotmánybírákat mely pártok jelölték;
- egy-egy alkotmánybírósági határozat a jobboldal vagy a baloldal szempontjából tekinthető kedvezőnek;
- a vizsgált alkotmánybírák hogyan szavaztak; valamint
- a vizsgált alkotmánybírák által megfogalmazott esetleges különvélemények a jobb- vagy a baloldal szempontjából kedvezőek-e.
Az elmúlt hónapokban sokan aggodalmukat fejezték ki az Alkotmánybíróság függetlensége miatt, akik korábban elégedettek voltak a taláros testülethelyzetével. A kormányváltás után elsősorban a költségvetési kérdésekkel kapcsolatos hatáskörök átmeneti korlátozását, az Alaptörvény átalakításait, illetve az új alkotmánybírák megválasztását érte bírálat.
A Nézőpont Intézet álláspontja szerint az Alkotmánybíróság függetlensége változatlanul garantált. Ennek erős biztosítéka a kilencről tizenkét évre emelt mandátum. Szintén az Alkotmánybíróság függetlenségét támasztja alá, hogy a 2010 nyarán, a kormányváltást követően a kormánypárt javaslatára megválasztott két alkotmánybíró eddigi döntései több esetben a kormányzati szándékkal ellentétesek voltak, tehát „az elmúlt nyolc évben” vizsgálatunkban kimutatott, az őket jelölők irányába érezhető, szimbolikus kötődés sem volt jellemező rájuk.
