2012.05.16. | Aktuális | Nézőpont Intézet |

Kétharmad két éve / Two Years of a Two-Thirds Majority


A 2010-es választáson a Fidesz-KDNP kivételes, egyértelmű felhatalmazást kapott a választóktól, ezért célszerű félidőben mérleget vonni, mire is használta kétharmados többségét a kormányzó pártszövetség. A kétharmad komoly lehetőség és egyben felelősség a kormányoldal számára, hogy az elmúlt huszonkét év rendszerszintű problémáit hatékonyan orvosolja. A Nézőpont Intézet véleménye szerint az Alaptörvény és a sarkalatos törvények következetes végrehajtása esetén a jövőben az állami működés stabilabb alapokon nyugodhat, az állampolgárok pedig az eddiginél erősebb jogvédelmet élvezhetnek. Bár a tempó és a sietség néhány esetben veszélyeztette a törvényhozás kiszámíthatóságát, az ésszerű és tárgyilagos kritikák megfontolásán keresztül a jogos észrevételekre megnyugtató választok születhetnek. A kormányzati akaratot blokkolni képes ellenzék hiányában egyedül az Európai Unió jelentett korlátot a kétharmados többség számára, és bírta több esetben döntése megváltoztatására a kormányt.

Számos kritika érte a hazai és nemzetközi nyilvánosság részéről az Alaptörvényhez kapcsolódó sarkalatos törvények „összképét”, viszont a törvények részletes tartalmából kiindulva a kritikák túlnyomó része nem igazolható. A kifogások középpontjában pedig a legtöbb esetben a személyi változások álltak. A jövőben az állami működés során jó eséllyel kevesebb konfliktushelyzet alakulhat ki, a korábbi félelmekkel szemben pedig a Fidesz nem „forgatta fel” alapjaiban az állami intézmények közti alkotmányos egyensúlyt.

Az átalakítások megítélése ugyanakkor végső soron a választókon múlik, a 2014-es szavazás pedig jórészt éppen arról szólhat majd, hogy a társadalom legitimálja-e az állami intézményrendszeren belüli átalakításokat. Amennyiben az állampolgárok a hétköznapokban egy eddiginél jobban szervezett, hatékonyabb állami működéssel találkoznak, a választók bizalmának megtartása mellett háttérbe kerülhet az átalakítások hatalompolitikai célzatát hangsúlyozó érvelés. Amennyiben viszont az átalakítás fő céljai nem valósulnak meg a gyakorlatban, a választók könnyen protest-szavazatot adhatnak le a „hatalommal való visszaélés” vélelme miatt.

A teljes elemzés innen tölthető le.

In the 2010 parliamentary elections Fidesz-KDNP were granted exceptional and clear authorization by the voters and, therefore, halfway through their mandate it is useful to review how the governing party alliance has applied their two-thirds majority. The two-thirds majority provides a serious opportunity and responsibility for the governing parties to find an effective remedy to the systemic problems of the past twenty-two years. According to Nézőpont Intézet, if the Fundamental Law and the cardinal Acts are implemented consistently, in the future the State may function on a more stable foundation and citizens may enjoy more robust legal protection. Although the pace and urgency imposed some risks on the predictability of legislation, by giving consideration to reasonable and objective criticism, reassuring answers can be adopted to justified criticisms. Without an opposition capable of blocking the Government’s intentions, only the European Union has formed a barrier to the two-thirds majority and managed to persuade the Government to alter some of its decisions.

The Hungarian and international public repeatedly expressed criticism of the ‘overall image’ of the cardinal Acts associated with the Fundamental Law, though the majority of that criticism is unjustified when the detailed contents of the acts are examined. Most of the criticism was aimed at the changes in personnel. There is a good chance that in the future there will be fewer conflicts in the operation of the State and, in contrast to earlier fears, Fidesz has not “radically destroyed” the constitutional balance in the public institutions.

Nonetheless, it is up to the voters to pronounce judgement on the changes, and the parliamentary elections in 2014 may reveal whether society legitimises the restructuring of the public institutions. If citizens meet a better organised and more effective operation of the State in their everyday lives, voter confidence can be retained and the arguments that structural changes were made for political purposes and to gain power may be pushed into the background. However, if the main objectives of restructuring are not achieved in practice, voters may easily decide to cast protest votes in fear of ‘abuse of power’.

The analysis available for download here.


2012.02.7. | Aktuális | Nézőpont Intézet |

A középosztály kormánya


Az évértékelő beszédben középre pozícionálta saját, és a kormánypárt szerepét Orbán Viktor. A miniszterelnök egyértelművé tette, hogy a baloldali ellenzékkel, valamint a radikális jobboldallal szemben az egyetlen kompromisszumokra és küzdelemre is képes, integráló tényező továbbra is a centrális erőtérben kormányzó Fidesz. A kormány a középosztály és a nyugdíjasok meghirdetett szövetségével a saját tartós társadalmi támogatottságát építheti fel. A középre húzást támasztja alá a munkavállaló, vállalkozó, felelős polgári középosztály origóba állítása, ugyanakkor a társadalmi integrációt célozza a leszakadók, valamint a nyugdíjasok megemlítése, illetőleg bevonása „a középosztályi életbe”. Az önállóság, a függetlenség és a szabadság mellett a felelősség kérdése szembetűnően sok alkalommal köszönt vissza a beszéd során, mind a munkából élők, mind a felsőoktatási hallgatók egyéni felelőssége kapcsán.

A beszéd jól felépített, határozott hangvételű volt, és egyszerre szólt, elkerülve a többszólamúság kockázatát, a külföldi befektetőknek, nemzetközi partnereknek és a magyar választópolgároknak. Fontos legitimáló tényezőként támaszkodott a miniszterelnök a kormány munkája mellett kiálló százezres békemenetre.

A kormányváltás előtti időszak nehéz örökségének ismertetésén túl az évértékelés egyúttal iránykijelöléssel is együtt járt. A január elsején hatályba lépő Alaptörvény egyes értékei (a fegyelmezett költségvetési és államadósság-szabályok), valamint az új tehermegosztási rendszer hangsúlyosan ellenpontozni kívánta a beszédben a korábbi évek kormányzati gyakorlatát. A miniszterelnök ebben a két tényezőben látja azt a stabil, új alapot, amelyre a kormányzati politika a jövőben építhető. Fontos megjegyezni, hogy a kormányfő  határozottan cáfolta az elmúlt hetek több „városi legendáját”, így az arányos adózás eltörlését vagy az államcsőd lehetőségét.

A miniszterelnök a korábbi beszédeihez hasonlóan elismerte ugyan, hogy a jövőben is kell majd áldozatokat hozni, az ország előtt álló munka pedig egyáltalán nem lesz könnyű, azonban azt is jelezte, hogy az ésszerű kompromisszumuk mellett az ország továbbra is a saját útját járja; az eddig elért eredményekből pedig lehetőség szerint nemzetközi nyomásra sem kíván engedni.


2011.11.29. | Aktuális | Nézőpont Intézet |

Választójogi reform


A választási rendszer kormánypárt által tervezett átalakítása továbbra is lehetővé teszi a mindenkor hivatalban lévő kormányok erős, stabil kormányokkal történő leváltását, hiszen bármely, megfelelő társadalmi támogatottsággal rendelkező párt számra adott a lehetőség a stabil kormánytöbbség megszerzésére. Bár a javaslat még messze nem tekinthető véglegesnek, tartalmában jelenleg is teljesíti a demokratikus követelményeket.

A választási rendszer rendkívül fontos tényezője a demokratikus jogállam működésének, ezért fontos, hogy az átalakításra vonatkozó szakmai álláspontokat körültekintően alakítsuk ki. A korábbi választási eredmények tervezett rendszerre történő egyoldalú rávetítése nem célravezető, a visszamenőleges választási modellszámítás során ugyanis az új rendszer pártrendszerre gyakorolt lehetséges hatásait is figyelembe kell venni. Nem ismerjük továbbá a 2014-es választási erőviszonyokat, ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy konkrétan melyik pártnak kedvezne a tervezet.

Véleményünk szerint a választójogi reform iránya ésszerű, hiszen a kivételes válsághelyzet kezeléséhez nélkülözhetetlen, stabil kormánytöbbséget eredményez. Bár a törvénytervezetet még számos ponton szükséges pontosítani, ez sok esetben a később napirendre kerülő eljárási törvényben is megoldható. Nem tartjuk azonban általános érvénnyel nehezítésnek az ajánlószelvények számának emelését, és a javaslatról egyáltalán nem gondoljuk azt, hogy feltétlenül kispárt-ellenes lenne.


2011.11.14. | Aktuális | Nézőpont Intézet |

Közvélemény-kutatás a Magyar Nemzet részére


Paktumot sejt 60 százalék

A válaszadók 60 százaléka szerint valódi szakításról aligha lehet beszélni az MSZP és a Demokratikus Koalíció esetében, a két utódpárt viszonyában inkább háttéralku sejthető. Érdekes az is, hogy a baloldali szavazóbázisra építő pártok esetében a reménykedés is közrejátszhat az MSZP-DK viszony megítélésében: a Jobbik és a Demokratikus Koalíció szimpatizánsainak 74-74 százaléka, a Magyar Szocialista Párt és a Lehet Más a Politika táborainak pedig 66, illetve 54 százaléka vél felfedezni titkos megállapodást a háttérben.

Az elválás egyértelmű vesztese az MSZP, hiszen támogatottsága a Nézőpont Intézet 2011. november 7-10. között, a pártszakadás után készített közvélemény-kutatásában 10 százalék (októberben 17 százalék volt). A megmaradt szocialista tábor 59 százaléka bevallása szerint a következő választáson Gyurcsány Ferenc pártjára szavazhat. A morzsolódó baloldali táborból Gyurcsány már az első napokban 2 százalékot szakítani tudott, ami rövidtávon sikerként értelmezhető, azonban szimpatizánsainak nagy része egyelőre láthatóan kivár. A volt miniszterelnök híveinek bizonytalanságát jelezheti az is, hogy az aktív szavazók körében az MSZP támogatottsága 24-ről 13 százalékra csökkent, miközben a Demokratikus Koalíció mindössze 3 százalékot vonzott magához.


2011.10.18. | Aktuális | Nézőpont Intézet |

Nyugdíjkorrekció


Összefoglaló

A kelet- és kelet-közép-európai uniós tagállamok közül Lengyelország nyújt leginkább pozitív példát az egykori kommunista funkcionáriusok számára megállapított nyugdíjak utólagos csökkentésére.

Lengyelországban a Polgári Platform (PO) vezette kabinet regnálása alatt, 2008 végén fogadta el a törvényhozás azt a változtatást, amelynek értelmében megváltozott az egykori funkcionáriusok nyugdíjának számítási módja, és a nyugdíjak értéke ennek következtében kevesebb, mint a felére csökkent. A módosítás az államvédelmi hatóságoknál és a politikai rendőrségnél 1944 júliusa és 1990 júliusa között dolgozó személyeket érinti, számszerűen jelenleg körülbelül 40 ezer főt. Az alkotmánybíróság döntése nyomán nem vonatkozik a változtatás az 1981-es hadiállapot bevezetéséért felelős Nemzeti Megmentési Tanács (WRON) egykori tagjaira.

Csehországban az egykori állambiztonsági alkalmazottak 400 eurós átlagos nyugdíja nem tér el a többi polgárétól. Ennek ellenére 2011 elején olyan törvényjavaslatban állapodtak meg a prágai kormánykoalíció pártjai, amely a volt vezető funkcionáriusok nyugdíjának csökkentését, illetve a kommunista rezsimmel szemben ellenálló, alacsony nyugdíjjal rendelkezők jövedelmének kiegészítését irányozta elő. A szenátus által nyáron jóváhagyott törvényjavaslat azonban már végül csupán az antikommunista ellenállók megjutalmazásáról és nyugdíjuk kiegészítéséről szólt.

Szlovákia csupán annyit változtatott, hogy megtagadta a korkedvezményes nyugdíj jogát az állambiztonsági szolgálatok volt tagjaitól.

Románia és Bulgária esetében a nyugdíjak korrekciójára vonatkozó kezdeményezések ellenére eddig nem sikerült keresztülvinni hasonló intézkedéseket.


2011.08.8. | Aktuális | Nézőpont Intézet |

Szerepkereső első év


Összefoglaló

Az ellensúly szerepből együttműködővé váló Göncz, a támogató, majd semleges szerepben feltűnő Mádl, és az autonóm, olykor konfrontatív államfőként működő Sólyom után Schmitt Pállal ismét a kormánnyal szorosan együttműködő, ám egyelőre szerepét kereső elnök dolgozik a Sándor-palotában. Egy éve tölti be a köztársasági elnöki posztot Schmitt Pál, akit a Fidesz-KDNP jelöltjeként választott meg tavaly az Országgyűlés kétharmados többsége.

A rendszerváltást követően megválasztott negyedik köztársasági elnöknek nehéz feladata van, mert a kétharmados többséggel rendelkező, politikusként általa is támogatott kormány mellett kell ellátnia az államfői feladatokat. Ennek a szerepnek nincs igazi elő- vagy példaképe, ahogy a demokratikusan megválasztott, világos felhatalmazású egységes kétharmadnak sincs. Az alábbiakban Schmitt Pál első, szerepkereső hivatali évét Göncz Árpád második, a Horn-kormányt támogató időszakához hasonlítjuk.

Vizsgálatunk során három hasonlóságot és egy fontos különbséget találtunk a két államfő között. A második ciklusát megkezdő Göncz Árpád és Schmitt Pál megválasztása, karrierútja és kormányhoz való viszonya (vétók, politikai autonómia hiánya) nagyon hasonló: az államfő politikai, közjogi aktivitása a rendelkezésére álló eszközök használatát tekintve újra minimális. Ugyanakkor alapvető különbség, hogy a fáradhatatlan Schmitt – Gönczcel, az 1995-re már tapasztalt államfővel szemben – nem tudta még kialakítani világos szerepét. Ugyan Schmitt és második ciklusában Göncz is elsősorban protokolláris-formális funkciót töltött be, különbség azonban, hogy Göncz sokkal aktívabb külpolitikai szereplőként jelent meg a nyilvánosságban.

Beszédes, hogy ugyan megválasztása utáni „programbeszédében” kijelölt a számára fontos témákat (a magyar nyelv védelme, sport és egészséges életmód népszerűsítése, tanulás ügyének elősegítése), s országjárása során igyekezett ezekre mindig felhívni a figyelmet, ugyanakkor egyik témában sem exponálta magát hangsúlyosan.


2011.07.1. | Aktuális | Nézőpont Intézet |

Lengyel EU-elnökség


Összefoglaló

Várhatóan mindent megtesz majd a „hat nagy” tagállam közé sorolt Lengyelország, hogy július 1-jén kezdődő uniós elnöksége során az egész európai közösség előtt demonstrálja a méretéből és gazdasági súlyából eredő érdekérvényesítő képességét. Az Európa második leginkább unióbarát lakosságát maga mögött tudó varsói kormány „optimista” elnökséget ígér, ugyanakkor a lengyel ambíciók több konfrontáció lehetőségét is előrevetítik az elkövetkező hat hónapra. Az optimista elnökség képét ráadásul beárnyékolja, hogy a magyar kormány kétharmados felhatalmazásának köszönhető stabil háttér nem áll Varsó rendelkezésére, tekintettel az októberben esedékes, vagyis a lengyel elnökséget szinte kettévágó parlamenti választásokra.

Varsó a weimari háromszög elnevezésű együttműködés révén az uniós intézményrendszernél informálisabb csatornákon keresztül is folytathat stratégiai egyeztetést a két legbefolyásosabb tagállammal, Németországgal és Franciaországgal. Ennek ellenére számítania lehet arra, hogy éppen a nagy régi tagállamokkal kerül majd konfliktusba olyan alapvető kérdések miatt, mint a 2014-2020-as hétéves költségvetés kérdése, a klímapolitikai vállalások vagy a „Keleti partnerség” súlypontjának problémája.