A közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban leggyakrabban felmerülő neuralgikus pont talán a pontosság; a vesztésre álló politikusok szavazóik megnyugtatása és aktivizálása érdekében, a nyerésre állók pedig a választások tétnélkülisége ellen kampányolnak. Eközben a befogadó választói közegben is felmerülhetnek kételyek, ha nem a személyes szűk környezetében érzékelt „többségi véleményt” mutatják az adatok. A pontosság kérdése a társadalomkutatókat is foglalkoztatja, azonban egyedül egy „éles” választás tud valódi visszaigazolást adni.
A hazai közvélemény-kutatások során alkalmazott kérdőíves interjú olyan kvantitatív módszer, ami természetszerűleg sem mentes a beavatkozástól, hiszen alakítja a megfigyelés tárgyát, a válaszadó gondolkodását kényszerűen a vizsgált téma felé irányítja. A társadalomkutatás azonban a befolyásolást, a gondolkodás és a viselkedés esetleges torzítását nem csupán etikai, hanem megbízhatósági és érvényességi szempontokból is igyekszik kerülni.
Mit nevezünk reprezentatív mintának, hibahatárnak
A közéleti véleménykutatásokkal kapcsolatban sokszor felmerülő kérdés, hogy egy 500-1000-1500-2000 fős felmérés eredményei alapján lehet-e messzemenő következtetéseket levonni a teljes felnőtt magyar társadalomról, leegyszerűsítve: képes-e a kutató a választási eredményeket előre becsülni. Szabály szerint egy minta akkor reprezentálja az alapsokaságot (tehát például egy kiválasztott 1000 fős csoport a nyolcmilliós felnőtt magyar lakosságot), ha a minta összesített jellemzői, mint például a nem, a kor, az iskolai végzettség, vagy a településtípus jól közelítik a sokaság ugyanezen összesített jellemzőit. A kutatási eredmények értelmezéséhez fontos ismerni a hibahatár fogalmát is: a felmérések hibahatárát általában 95 százalékos valószínűségi szintre adják meg, ami azt jelenti, hogy ugyanazon körülmények között végzett 100 kutatásból 95 esetében az adott hibahatáron belüli eredményt mérhető. Amikor tehát a hazai közvélemény-kutatók eredményeik bemutatásakor azt írják, hogy a hibahatár három százalékpont körüli, akkor leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ha a kutatásban résztvevők fele szőkének vallotta magát, akkor ezt a tulajdonságot valójában 47% és 53% között lehet pontosan becsülni.
Mi köze a “valóságnak” a kutatásokhoz és becslésekhez
A közvélemény-kutatási adatokat egyedül a tényleges választási eredmény tudja igazolni, vagy cáfolni. Ebből a szempontból is büszkeség, hogy a Nézőpont Intézet 2010-es parlamenti választás napján kiadott exit poll felmérése, valamint az önkormányzati választás előtti vizsgálata kiválóan, hibahatáron belül becsülte a pártok későbbi szereplését. A kutatásokkal kapcsolatban másik fontos szempont, hogy a két választás közötti időben is megbízható adatokkal szolgáljanak. Megbízhatónak tekintjük azt a vizsgálatot, amelynek eljárásának megismétlése ugyanarra az eredményre vezet, tehát ha az ugyanolyan módszerrel és ugyanolyan körülmények között végzett felmérések adatai megegyeznek. Könnyű belátni, hogy ha például a pártszimpátiát trendben, hosszabb időtávon vizsgáljuk és nagyobb, indokolhatatlan kiugrást nem találunk, akkor a vizsgálat kielégíti ezt a szempontot is.
Kik azok a szimpatizánsok, bizonytalanok, rejtőzködők és szavazók
A közvélemény-kutatási eredmények értelmezéséhez fontos tisztában lenni azok fogalomhasználatával is. Az összes megkérdezett körében mérhető, a felnőtt magyar lakosságot jellemző szimpatizánsok, bizonytalanok és rejtőzködők alapvetően más és más arányban vesznek részt egy esetleges választáson. A Nézőpont Intézet ezért hónapról-hónapra igyekszik a tényleges választási aktivitást becsülni, illetve az aktív szavazók körében mérni a választási előrejelzéseket. A valamilyen politikai párttal bevallottan szimpatizálók nagy része ugyan biztosan részt venne egy most vasárnapi parlamenti választáson, a becslések pontossága miatt azonban kiemelt szerep jut a szavazási szándékában biztos, pártválasztásában azonban bizonytalanok, vagy azt titkolók táborainak. A Nézőpont Intézet nemzetközi módszerek felhasználásával a választási szimulációban több olyan kérdésben is állásfoglalásra kéri a válaszadókat, amelyekben a válaszmegtagadás és eltitkolás kevésbé gyakori, jól jelzik ugyanakkor az akár ki sem mondott pártszimpátiát.
A Nézőpont Intézet közvélemény-kutatásainak módszertana
A Nézőpont Intézet rendszeres közvélemény-kutatásai ezer fő (kivételes esetekben ötszáz fő) telefonos megkérdezésére alapulnak (CATI módszerrel). Az eredmények alapjául szolgáló minta régiónként nem és kor, országosan pedig iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentálja a felnőtt magyar lakosságot. Az adatok hibahatára a mintanagyságtól függően +/-3,2 százalék körüli.
Legutóbbi közvélemény-kutatási elemzésünk:
A Nézőpont Intézet 2012. február 13-16. között, 1000 fő telefonos megkérdezésével készült kutatása szerint a magyarok 31 százaléka szimpatizál a kormánypártokkal, ami a kormányzati periódus feléhez közeledve is jelentősen több mint az ellenzéki pártokat támogatók aránya (12 százalék nevezte meg a Jobbikot, 9 százalék az MSZP-t, 5 százaléka az LMP-t, 2 százaléka pedig a Demokratikus Koalíciót). A magyarok 55 százaléka szavazna biztosan egy most vasárnap esedékes parlamenti választáson (2010-ben 64 százalékuk vett részt). Az aktív szavazók 54 százaléka voksolna a Fidesz-KDNP-re, 19 százaléka a Jobbikra, 15 százaléka a szocialistákra, 8 százaléka a Lehet Más a Politikára, 3 százaléka pedig Gyurcsány Ferenc pártjára.
Ezek alapján, a Nézőpont Intézet becslése szerint, 2010-hez képest körülbelül 700 ezerrel kevesebben, összesen 4,5 millió állampolgár venne részt „most vasárnap” egy választáson, s közülük 2,2-2,5 millióan választanák újra a Fidesz-KDNP-t (2010-ben 2,7 millió listás szavazatot kapott a mostani kormánypárt). Az elmúlt két év legnagyobb vesztese az MSZP, amely szavazóinak harmada kámforrá vált (2010-ben 990 ezren, most vasárnap körülbelül 630-690 ezren szavaznának a korábbi kormánypártra), de az MSZP-ből kivált Gyurcsány-pártnak is csak 80-120 ezer szavazója lehet. A 2010-es háromszoros szavazatkülönbség korábbi és jelenlegi kormányportok között tehát mára négyszeresre nőtt. A többi ellenzéki párt azonban őrzi táborát: a Jobbik nagyjából 800-880 ezer, az LMP 330-370 ezer szavazót tudhat maga mögött. Félidei elemzésünkben arra vállalkozunk, hogy a közvélemény-kutatás néhány fogalmát elmagyarázzuk és az eredményeink alapján a politikai szempontból fontos kérdésekre válaszoljunk.
Összehasonlíthatóság és összehasonlítás más kutatóintézetek méréseivel
