Áder János beszédében igyekezett rácáfolni azokra az előzetes várakozásokra, miszerint ő pártkatona elnök lesz. Államfőhöz méltó, egy elnöki beszéd elvárásinak megfelelő, konszenzusteremtő szónoklatot hallhattunk, amellyel Áder János azt mutatta be, hogyan kívánja az egész nemzetet képviselni. Az önvizsgálat, az egymás iránti tisztelet, a sokféleség megőrzésének hangsúlyozása mind azt mutatta, hogy Áder János helyesen mérte fel a pozíció súlyát és a nemzet egészének érdekét kívánja megjeleníteni tevékenysége során. A visszafogott politikusnak tartott Áder Jánostól talán többen szürkébb beszédre számítottak, ám egy karakteres államfőt hallhattunk.

Sólyom Lászlótól, Schmitt Páltól elérően nem hirdetett programot, nem fogalmazott meg saját tematikát, ami nem baj, hiszen az elnöki program teljesülésének megvannak a korlátai, ahogy azt az elődök esetében láthattuk is. Áder János mindenkihez szólni kívánt, egyenként kiemelve társadalmi csoportokat. A számos idézet a példaképektől és az elődöktől is azt hivatott demonstrálni, hogy a megválasztott államfő integráló szereplő kíván lenni. A feladat komolyságának, a kihívás nagyságának érzékeltetése pedig jelzi, hogy a legfontosabb feladata az új államfőnek helyreállítani a tisztség iránti bizalmat, visszaállítani az intézmény tekintélyét. Beszéde jó út lehet e felé.

Áder János személyében ugyan a kormánytöbbséghez lojális elnök költözik a Sándor-palotában, aki a magyar érdek és érték szószólója kíván lenni saját szavai szerint és aki elkötelezett az Alaptörvény iránt, ám azt is elmondta, jogait és kötelezettségeit érvényesíteni fogja. Ismét jogász végzettségű elnököt választott a parlament Schmitt Pál után, aki nem volt az, és jogvégzett emberként Áder János szakmai hitelét is kockáztatná, ha nem járna el körültekintően például a törvények vizsgálatakor. Emellett hangsúlyozta, hogy minden parlamenti párt felelősséggel rendelkezik az ország iránt. A beszéd  üzenete tehát úgy értelmezhető, nem pártpolitikus mivolta határozza majd meg elnökségét, hanem a tettei.

Gyurcsány Ferenc a legfontosabb kérdést, hogy az MSZP megújításához pártszakadásra vagy „csak” újjászervezésre van-e szükség, kitolta 2012-re. A volt kormányfő hosszú, túlontúl részletes beszédében kevesebbet foglalkozott pártjával, nem tisztázta pontosan saját viszonyát a szocialistákkal. Ellenben annál többet foglalkozott Orbán Viktorral: ezzel egyrészt önmagát igyekezett felemelni a miniszterelnök „szintjére” – bebizonyítva, hogy van alternatíva –, másrészről konkrétan ellenfele személyét igyekezett „démonizálni”. Az is ellentmondásos volt a beszédben, hogy míg jóformán konkrét „balos” gazdasági cselekvési tervet vázolt, nem társított hozzá önmaga számára olyan pozíciót, amelyből ezt képviselni lehetne.

Valódi újdonságot azonban a kormányzásról sem mondott, hiszen annak tételezését, hogy „ki kell építeni Orbán Viktor rendszerének ellenzékét”, már korábban is kifejtette. Ahogy azt is többször elmondta már, hogy ehhez a szociáldemokratákon, a liberálisokon és a konzervatívokon átívelő „antifasiszta frontra” van szükség. És Gyurcsány bár némi önkritikát gyakorolt, nem állta meg, hogy ne kritizálja az MSZP-s pártpénztárnokok világát, pártjának „morális és erkölcsi romlását”. Pedig 2006-ban még azt ígérte, hogy „soha nem fogja bántani a magyar baloldalt”. A szocialistákon belüli hatalmi harc tehát várhatóan tovább fog folytatódni.

Szánthó Miklós – Független Hírügynökség, 2010. február 21.

Az országértékelő beszéd parlamenti változatát hallhattuk, amelyet Orbán Viktor a helyszínhez, a közönséghez igazított. A kormányfő parlamenti beszédét felfokozott várakozás előzte meg, amelyet a kormány nem csillapított, a múlt heti évértékelő után sokan a konkrétumokat hiányolták. A hiányérzet bizonyára megmaradt, mert a tervezett intézkedések részleteire most sem derült fény, Orbán Viktor nem ment elébe a végleges döntéseknek, amelyek vélhetően még nem születtek meg, még viták lehetnek a háttérben. A korábban ismertetett menetrend február végére, március elejére ígérte a reformprogramot, amelyeket egyértelműen Matolcsy György nevéhez kötött Orbán, aki a politikai felelőse lesz az átszervezésnek. Többet beszélt azonban a kormány eddigi eredményeiről, a cselekvő kormányzást hangsúlyozandó, és rengeteg számot, adatot helyezett el beszédében, a parlamenti arénára tekintettel a három ülésszak programját strukturálta. Azt is vázolta, hogy folytatódik az aktív kormányzás, vagyis a feszített tempó a várakozásoktól eltérően nem lassul a törvényhozásban sem. Változás lehet azonban az egyéni képviselői indítványok gyakorlatát illetően, ami nem bizonyult teljesen problémamentesnek.

A múlt heti évértékelőhöz hasonlóan egyfajta finomhangolásként figyelmeztetett a veszélyekre, kockázatokra, és fő üzenetként jelezte, hogy a „különleges idők, különleges eszközöket igényelnek”. Az Orbán-kormány tehát elődeitől eltérő úton jár, új megoldási javaslatokkal él, hiszen elsőszámú érdeke, hogy elkerülje a közvetlen megszorítások bevezetését. Ugyancsak ehhez a vállaláshoz tartozik, hogy a kormány ígérete szerint senki sem járhat rosszabbul, Orbán Viktor leszögezte, ennek érvényt szereznek. A kormányt ért kritikákra reagálva hangsúlyosabban beszélt a leszakadók helyzetének figyelembe vételéről. Azonban nem programismertetés volt a beszéd, és részelképzelések sem derültek ki a munkahelyteremtést, vagy az egészségügy átalakítását illetően sem. Az alkotmányozást tekintve azonban egy újabb érvet hozott fel az új alaptörvény mellett, annak elfogadása ugyanis szerinte gazdasági érdek.

A viszontválaszban szokás szerint „elemében volt” a miniszterelnök, kemény válaszokat adott az ellenzéknek, visszatérően azt üzenve, hogy a két szerinte „szélsőség” között a Fidesz-kormány a közép pozícióját foglalja el, az LMP-vel pedig értelmes párbeszédre törekszik. A konkrét ügyekről is beszélt a viszontválaszban, a Nemzeti Eszközkezelő, a válságadók kapcsán a tárgyalási folyamat fontosságát emelte ki, az adórendszer kérdését pedig élesen elválasztotta a szociális rendszertől.

Szomszéd Orsolya
MTI, Napi Gazdaság, mno.hu – 2011.02.14

A számos konfliktus sem befolyásolta a politikai erőviszonyokat, a Fidesz-KDNP továbbra is magasan vezet a támogatottsági versenyben, miközben az ellenzéki pártok a kormány év végi szorongatott helyzetét sem tudták kihasználni hitelességük, népszerűségük javítására. Az elkövetkező időszak esélyt kínál a kormányoldalnak arra, hogy visszavegye a napirend irányítását, hiszen februárban bejelentésre kerülnek a szerkezeti átalakítások. Ugyanakkor komoly kihívás a kormány számára, hogy valóban reformértékű változásként, megújulásként mutassa be az átalakításokat. Az Orbán-kormány elsőszámú érdeke, hogy elkerülje azt a látszatot, hogy elődeihez hasonlóan az annyit kárhoztatott megszorítások útját járja. A miniszterelnök ugyanakkor évértékelőjében egyfajta finomhangolásként figyelmeztetett a nehézségekre, vagyis arra, hogy még nem vagyunk túl a nehezén, de az átszervezések vezetnek a sikerhez. A várható intézkedések bizonyára bizonyos csoportokat, szektorokat kedvezőtlenül érintenek majd, így a Fidesz óriási előnye is apadhat, ám a hiteles alternatíva hiányában drámai változás az erőviszonyokban nem várható. A hatalmas Fidesz-frakcióban viszont lehetnek feszültségek, érdekellentétek, még ha ezek nem is jelennek majd meg hangsúlyosan a szavazásokban.

Februárban megkezdődik az alkotmányozás parlamenti szakasza, és ez a téma ismét komoly lehetőséget nyújt majd a kormány bírálóinak a támadásokra, kihasználva az esetleges nemzetközi kritikákat. Eddig nem nagyon tudta a kormányoldal a maga érveit megfelelően kommunikálni, nem tudta kellőképpen megindokolni a széles közvélemény előtt az új alkotmány szükségességét. Ezért is igyekezett Orbán Viktor évértékelőjében összegyűjteni az érveket, és az érzelmekre hatni az új alkotmány mellett. Ugyanakkor egyelőre e téma kapcsán is az ellenzék gyengesége és megosztottsága mutatkozott meg. Ám az új alkotmány megítélése szempontjából kiemelten fontos a parlamenti vita, hiszen korántsem mindegy, hogy a Fidesz és a Jobbik mellet az LMP is részt vesz-e a folyamatban, vagy a kívül maradó MSZP-hez csatlakozik. A kormány által dominált ősz után tehát a tavaszi ülésszak indulásakor a figyelem az ellenzéki pártokra irányul, és a nyilvánosság előtt egyértelműbbé válhat, hogyan viszonyulnak a kormányhoz és egymáshoz.

Szomszéd Orsolya, Napi Gazdaság – 2011.02.11

Az országértékelő beszédben – ami erősen túlmisztifikált műfaj – Orbán Viktor egy menetrendet adott a ciklus végéig, évekre lebontva vázolta, hogy mit terveznek – jelszavak szintjén (megújulás, elrugaszkodás, emelkedés, gyarapodás). Ezzel próbált értelmet adni a várható átalakításoknak, az erőfeszítéseknek. Valamint igyekezett ellenpontozni az elmúlt nyolc év reformterveit, hiszen már tart az értelmezési vita arról, hogy az induló strukturális átalakítások reformot vagy megszorítást jelentenek. Fontos, hogy korántsem nyilatkozott pozitívan a jelenlegi helyzetről, hanem a még meglévő veszélyekre figyelmeztetett (világválság). Azaz ahogy szokta, egy tágabb kontextusba helyezte a hazai folyamatokat, alátámasztva a döntések szükségességét. Ám közben mindig felvillantotta a siker, az „újjászületés” lehetőségét. A reformok mellett az alkotmányozásról is szót ejtett, jelezve, hogy a megújulás szimbóluma az új alkotmány. Ennek kapcsán igyekezett magyarázattal szolgálni arra, miért is van szükség új alaptörvényre. A kormányfő érvei nem újak: megismételte, az átmeneti alkotmány egy kényszerű politikai kompromisszum eredménye. Retorikailag új elem, hogy szerinte nincs meg a mostani alkotmányban a „nemzet szelleme”, nem épül ’56-ra. Ez nyilván arra utal, hogy egy preambulum történeti legitimációs funkciót kell, hogy betöltsön, utaljon a történelmi előzményekre, miközben elhatárolódást fejez ki a korábbi rendszertől, és jövőképet ad.

A beszédben épített a hozzá érkező állampolgári kérdésekre (ami ugyancsak nem újdonság), ezzel életszerűvé tette a megoldandó problémákat, az idézetek jól érzékeltethették az emberek számára a mindennapi félelmeket. Orbán úgy fogalmazott a munkanélküliség nem egy adat, ezzel üzent az MSZP-nek. Tartalmilag a beszéd fő üzenete az volt, hogy mindenkinek dolgoznia kell, aki munkaképes, ezzel utalt a munkanélküli segélyezés rendszerének átalakítására. A gazdaságra vonatkozóan ismét elhangzott általánosságban az államadósság-csökkentés fontossága, de a beszédnek nem is az volt a funkciója, hogy konkrét intézkedéseket ismertessen, ez téves várakozás lett volna. Többet a parlamenti beszédtől várhatunk, ahol reagálnia is kell a kormányfőnek az ellenzék kritikáira.

Szomszéd Orsolya – FN.hu, Napi Gazdaság, 2011. február 7.